Esküvőnkre most már a végső „stádiumban” járunk. Most rendezzük el az utolsó teendőket. Többek között a szülő köszöntő ajándékokat. Az apáknak szánt ajándék bor lesz, nekik szóló borcímkével. Igazából nem akarjuk túlspilázni, mert nem akarunk ömlengős szöveget eléjük tárni, nem is férne rá a címkére. A címkét az egyik ezzel foglalkozó cég megcsinálja nekünk, gondolom valami tervező program segítségével. A borok megvannak, holnap intézem a címkét. Habár tudjuk, hogy egyikünk apukája sem szereti annyira bort, mégis úgy gondoljuk, hogy ez így örök emlék lehet. És ki tudja, lehet, hogy lesz egy olyan pillanat az életükben, amikor ki fogják nyitni ezt a bort. Sajnálom, hogy az anyáknak nem lesz maradandó az ajándék, de a virág helyett nem tudtam mást elképzelni. De nem baj, mert az apáknak szánt bor és rajta a szöveg ugyan úgy az anyáknak is szól, így nekik is marad emlék. Meg persze a képek, a meghívó és a többi. És úgy gondolom, hogy hiába felejt az ember, a gyereke esküvőjét csak majd nagyon idős korára felejti el. Most így gondolom.